Élethelyzet, mobilitás, családi állapot, külföldi munkavállalás, anyagi erő – nagyon sok minden meghatározhatja a kérdést, a spektrum a status quo imádóktól, a megrögzött költözés-függőkig tart.
Gondolja végig néhány régóta ismert barátjának a helyzetét, tudja, hogy a cimbora hány lakásban lakott már élete során? Az átlagos szám talán 4-5 lehet, de vannak olyanok, akik egész életüket egyetlen, jellemzően generációkon átívelő nagyobb élettérben töltötték el, nyilvánvalóan változó pozícióban, gyerekként, felnőttként, jó esetben nyugdíjasként. De mindenki ismer olyan „vándormadarakat” is, akiknek mintha a lételeme lenne a költözés, a levegőváltozás, akik rendezetlen családi viszonyok, vagy pusztán a mozgási vágyuk miatt szinte minden évben más helyen laknak.
Generációk együtt
Főleg az ötvenes-hatvanas években (sokunk szüleinek, nagyszüleinek első lakásügyei idején) még teljesen bevett megoldás volt, hogy amikor „kirepült” a gyermek, vagyis megházasodott, az addig is otthon lakó leány, vagy fiú odahozta a kedvesét. Egy 100 négyzetméteres lakás egyetlen szobáját tudta az ifjú pár birtokba venni, ahova hamarosan megérkezett az első gyermek is.
Mindenki belegondolhat, hogy mennyire romantikus a sorban állás a fürdő, vagy a vécé előtt, ifjúházasok esetében a kellő intimitás megteremtése is kiemelt jelentőségű (lett volna), de a kényszer olykor nagy úr. Akik pedig együtt maradtak és bírták a gyűrődést az anyóssal, egyszer aztán megörökölték a lakást. Aki több generáción keresztül birtokon belül maradt, az akár egy egész életet egyetlen ingatlanban élhetett le.
Futballcirkusz
Érezzük, hogy nem egy ideális állapot, de talán azt sem tartjuk komfortosnak, ha valaki állandóan vált, mert az is egy nagy macera. Vegyük a példáinkat a teljesen nemzetközivé vált futballvilágból: ha valaki 15 évig focizik különböző nemzetközi csapatokban, majd 20 évig edzősködik a globális porondon, az könnyen kényszerülhet évente, kétévente váltani.
Bora Milutinović szerb edző csak a válogatottak közül irányította Mexikó, Costa Rica, az Egyesült Államok, Nigéria, Kína, Honduras és Jamaica csapatát, emellett mindenféle klubot is, de már a játékospályafutása is nagyon nemzetközi volt. Nem sok helyen melegedhetett meg alatta az ülőke. De a mi Vadócz Krisztiánunk is ilyen, tényleg megjárta Tolnát, Baranyát, de Hongkongot, Indiát és Ausztráliát is, most éppen Uruguayban profiskodik. Az ilyen emberek, életük során akár 30-40 lakásban is élnek.
Az átlagos életút
A legtöbb ember élete azért természetesen e két szélsőség között csordogál.
Gyerekként is számít, számított, hogy mennyi a hely a családnak, jönnek-e a testvérkék, hol dolgozik apu-anyu. Magyarország legendásan nem mobilis hely, de az Egyesült Államokban például simán ezerkilométereket költözik évente a család egy-egy munkaajánlat kapcsán. Újabban Magyarországon is egyre inkább realitás, vagy éppen kényszer például a külföldi munkavállalás, de például az ipari parkok legjobban megbecsült mérnökei is most már bátrabban költöznek Győrből Debrecenbe, Miskolcról Kecskemétre az állandó ingázás helyett.
Aztán jönnek a saját felnőttkori életszituációink, vagyis az egyetemi évekre, vagy közvetlenül utána esedékes kirepülés: kolesz, albérlet, majd az anyagi gyarapodás, a megállapodás és a családalapítás révén az első saját. Aztán jó esetben bővül a család és bővülnek az anyagi lehetőségeink, és ahogy érkezik a több gyermek, jöhet a nagyobb ingatlan, több szobás, kertkapcsolatos lakás. És végül van egy visszahúzódás, megbékélés, lecsengés, ki hogy nevezi, és az életvégi helyzetekre is indokolt lehet a változás: egy kisebb lakás.
Hogy lehetne ennyiszer váltani?
Nem is kérdés, hogy minden életszakaszhoz másra van szükség, és nem is kérdés, hogy mindig, mindenhez nem lehet azonnal alkalmazkodni.
Egy szinglinek, vagy egy fiatal párnak dominálhatnak a hangulati elemek, a belváros közelsége, a helyek, a nyüzsi, otthon egy kis terasz, egy jó zúg a városban.
Más a helyzet, ha jönnek a gyerekek. Gondolkodjunk akár a szüleink, akár szülőként a saját fejünkkel: amíg egy családban még kicsik a gyerekek, addig a kert, a jó levegő, a tágas tér a meghatározó, aztán, ahogyan nőnek, már számít a település, a közeli suli, megint nőnek egy kicsit, szempont lesz a jó egyéni tömegközlekedés iskolába, különórára, buliba.
De mi van, ha belebolondulunk egy kutyába és megint felértékelődik a külváros, az agglomeráció, a kertkapcsolat. És ahogy egy kapcsolat elején még a nagy, tágas közös légtér a jobb, később viszont, ha önállósodnak a gyerekek, akik ráadásul különneműek, felértékelődik a több külön helyiség.
Ezer egyéb hatás
És ez még csak egy teljesen átlagos életszituáció, de millió más helyzet jöhet, az idősebb generáció megbetegszik, lehet hol elszállásolni és ápolni a nagyit.
Külön blogbejegyzést is érdemelne, hogy milyen módon képes a külső környezet is befolyásolni a lakásszükségletet. Ha covid van, akkor nem olyan fontos már a távolság.A home office miatt nincs annyi napi utazás, viszont felértékelődik a tér és megint csak a lezárható, elszigetelhető, egymást nem zavaró helyiségek.
Mindenre nem lehet reagálni
A kismillió változásra nem könnyű azonnal reagálni, anyagi kereteink is megszabják, hol verünk sátrat. Ráadásul a legtöbbünk életében változások vannak, olykor fel és olykor le. Ahogy a bajorok mondták: „sörre bor – mindenkor, borra sör – meggyötör.”
Ez a mondás ugyanis eredetileg nem az italok keverésének élettani hatásáról szóló mondás volt, hanem azt jelentette, hogy jobb felfelé lépni, mint visszafelé. A bor anno a módosabb polgárok itala volt, a sör pedig inkább a szegényebbeké. Sörről borra váltani presztízsértékű volt, onnan visszaszokni, csalódás.
Megoldások széles tárháza
Na de miként alkalmazkodhatunk egy életút során?
- Vannak lakáson belüli megoldások: leválasztások, egybenyitások, galériázás, helyiségek funkcióváltása.
- Vannak családon belüli megoldások: ilyenkor az egymást segítő családtagok az igények szerint cserélgetnek, például a gáláns szülők felajánlják, hogy a gyermekeik a családjukkal beköltözhetnek a nagyobba és a szülők levonulnak onnan, ahol egy fél életet leéltek.
- De olykor lépni kell, költözéssel, vagy a szomszédtól kell megvenni egy szobát.
És valamiképpen mindig lehet simítani is az élethelyzeteket, ott az „időgép”, azaz a lakáshitel. Elég furcsa lenne, ha egy élet megtakarításaiból jutnánk csak el a nagy lakáshoz, pont akkor, 65 évesen, mikor már arra nincs akkora szükségünk. A lakáshitel arra jó, hogy egy élet megtakarítási potenciálját egy kicsit már hamarabb is élvezhessük.
Mi pedig azt tudjuk ígérni, hogy a legkülönfélébb élethelyzetek esetében is állunk rendelkezésükre. Rendkívül sokféle méretben kínálunk lakást az egyedi igényeknek megfelelően. Sokszor ugyanis már az is nagy segítség a változó élethelyzetekben, ha a környéken tudjuk megoldani az új lakást.
forrás: