arrow_back Vissza

Nőhetnek az új lakások árai: a magas alapanyagárak miatt a kivitelezők nagyobb pufferrel adnak árajánlatot

Az építőipari alapanyagok sok szegmensét jelentős áremelkedés sújtja. Az okok között keverednek a hazai és a globális tényezők, illetve az átmeneti és a tartós hatások. Az egészen biztos, hogy nem pusztán magyar jelenségről van szó, és azt sem jósolhatjuk felelősen, hogy hamarosan majd visszaállnak az egy évvel ezelőtti árak.

Három nagyon fontos hatást lehet látni az elmúlt pár hónapos időszakban az építőiparban.

  1. Az alapanyagárak, az energiaárak és a munkaerőköltségek egyszerre nőnek és egyszerre váltak nagyon ingataggá.
  2. Azok a beszállítók, akik most kicsit is hosszabb távra kötelezik el magukat, tartanak a további változásoktól, így jelentős biztonsági puffert építenek be a középtávú árajánlataikba.
  3. A trend szinte biztosan tartós lehet, így a nagyrészt már elkészült új lakásokhoz képest a kisebb készültségi fokú lakásoknál érdemi áremelkedés várható.
Mi ennek az oka?

A hírekben sokat lehet olvasni bizonyos anyagok drasztikus áremelkedéséről, vagy a hiányjelenségekről. Mi mindezt a bőrünkön is érezzük, és egyelőre azt sem látjuk, hogy egy átmeneti turbulencia után majd lenyugszik a helyzet és minden visszatér a normál kerékvágásba.

Ha ugyanis belegondolunk, és ránézünk a nemzetközi és a hazai gazdasági környezetbe, akkor kijelenthetjük, hogy az építőipari alapanyagok iránt valójában a járvány alatt sem szűnt meg a kereslet. Sokan például a kényszerű otthonlétet használták ki kisebb felújításokra. Ám, amióta a világgazdaság újra fellendült, újabb, „visszatérő” ágazatok is bejelentkeztek a fáért, az acélért, a fémekért.

Magyarországon eközben az állami lakásfelújítási támogatások rendszere is jelentős és tartós keresletet generál bizonyos anyagok iránt. Abban azért talán bízhatunk, hogy az ellátási láncok, a kereskedelem zavarai részben átmenetiek. A konténerek magas árai csökkenhetnek, a leégett üzemek, a nehezebben újrainduló fűrésztelepek, építőanyag-gyártók újra felveszik a ritmust. A nagy rendszer megint megtalálhatja az egyensúlyi helyzetét, de mintha valóban mégis lenne egy trendforduló.

Hiánygazdaság és túlkínálat

Nyugat-Európa és az Amerikai Egyesült Államok évszázadok óta, de a régiónk is három évtizede piacgazdaságként működik. Megszoktuk, hogy szinte mindenből nagy a kínálat, mindenki el szeretne adni nekünk valamit, élelmiszert, szolgáltatást, szabadidős programot, akár lakást is. A piacon a fogyasztó, a vevő lehetett a király.

Ám valójában, még a legstabilabb versenyhelyzetekben is, ha valami megzavarja a piacgazdaságot, legyen az világháború, természeti katasztrófa, egészségügyi járvány, rögtön kialakulhatnak olyan hiányjelenségek, szűk keresztmetszetek, ahol hirtelen sokkal jobban felértékelődik, ha valami egyáltalán elérhető, beszerezhető. Ezek a zavarok a fejkvóták, a jegyrendszerek, az exportkorlátozások időszakai.

Most valami ilyen tapasztalható az építőanyagok világában, nem pusztán érdemi drágulással, de olykor súlyos alapanyaghiánnyal is lehet találkozni. Előfordul, hogy egy külföldi nagy vevő nemcsak Magyarországról, de akár egész Európából kiszippantja a fa, a fém, vagy az acélalapanyagokat. Esetleg az egészségügy élvez jogos prioritást a versenyfutásban egy-egy szigetelőanyag-, vagy éppen maszkgyártáshoz is alkalmas anyagért.

Hogyan érint ez minket, hogyan érinti ez Önt?

Ebben a helyzetben egy valami biztosan naivitás, az, hogy ki lehet szűrni a globális árhatásokat az életünkből. Amikor többszörösére nő az olaj, az áram, a földgáz, a fa, az acél, vagy akár bizonyos műanyagok ára, akkor nem gondolhatjuk, hogy ez nem gyűrűzik be a lakásárakba. Akár az alapanyagok, a szállítás és az áram költségein keresztül a kifli, a tej, a bútor és minden más árucikk árába.

Mi a Trendónál az elmúlt hónapokban azt tapasztaltuk, hogy az alapanyagárak drasztikus emelkedése az építőiparban is minden szegmenst érint, de talán leginkább a fémipari termékeket.

Mivel a Trendo két nagyobb futó projektje már éppen a végső stádiumban tart, és a befejező munkálatokra is már vannak élő szerződéseink az alvállalkozókkal, elmondhatjuk, hogy rövid távon és közvetlenül az alapanyagár-növekedés csak limitáltan érintett minket.

De mindez itt lesz velünk a jövőben is

Ám, a „nincs” az tényleg nincs. Ha az alvállalkozóink azt jelzik számunkra, hogy olyan alapanyaghiány lépett fel, hogy veszélyben vannak a korábbi vállalási határidők, vagy a leszerződött áron már képtelenek befejezni az adott munkát, akkor nem csukhatjuk be a szemünket.

Vannak természetesen jogi kötöttségek is, de valójában nekünk is az az érdekünk, hogy közös megoldást találjunk, a realitásokhoz illeszkedve tárgyaljunk a szerződésmódosításokról. Ha ugyanis a mostani földcsuszamlásszerű változások velünk maradnak, ahhoz mindenki, lakástulajdonos, potenciális vevő, kivitelező, beruházó előbb-utóbb alkalmazkodni kényszerül.

A hiányjelenségek egyik következménye a megnövekedett költségszint. A másik, elkerülhetetlen hatás az alapanyaghiány. Ha a változékony piacon az építőipari beszállítók nem tudják tartani a határidőket, vagy egyáltalán nem tudnak határidőt vállalni. akkor a korábbi mechanizmusok megváltoznak, a projektek tervezhetősége veszélybe kerül. Ilyenkor a munkafolyamatok egymásra épülése miatt a véghatáridő is kitolódik, ami további kellemetlenségeket vagy akár szerződésbontást is jelenthet a vevők részéről.

Vevői lehetőségek

A vevők oldaláról is csak látszólag egyszerű a helyzet. Azt ugyan mindenki megteheti, hogy amennyiben csalódik egy kivitelezőben, vagy egy nagy projekt gazdájában, akkor elhagyja, felmondja a szerződést. Akinek valóban egy lakáshelyzetet is meg kell oldania, annak azt is tudnia kell, hogy a váltás, a helyettesítés most nem tűnik egyszerű megoldásnak.

Az alapanyagárak emelkedése és az anyaghiány mindenkit érint, ezt valamiképpen mindenkinek kezelnie kell. Mivel az összetett probléma még nem merült fel olyan régen, hogy a piac teljes mértékben kidolgozza a működőképes válaszlépéseket, a kezelési lehetőségeket, ma még nincsenek általános gyakorlatok.

Sokan kivárnak, reménykednek, abban bíznak, hogy a jelenlegi állapot csak átmeneti lesz és az alapanyaggyártók be tudják hozni a járvány miatti kiesést, utolérik az igényeket.

A Trendo a futó projektjeinknél a fent említett kooperációs hozzáállással és mérsékelt kitettséggel, a jövőbeli fejlesztéseknél pedig a minél pontosabb piackutatással próbálja minimálisra csökkenteni a kockázatokat és így a jövőbeli veszteséget.

Eddigi tapasztalatunk alapján azonban a bevezetőben említett tendenciákat tapasztaljuk. Vagyis a kivitelezők érthető módon a szerződésekbe több rugalmasságot és annak hiányában nagyobb tartalékokat szeretnének beépíteni. A most induló projekteknél a beruházói költségek növekedésével, és így az új lakáspiac áremelkedésével számolunk.

forrás: